/Értelmező szótár: *gondolat*, -cselekmény-, sima beszéd./

Isabelle:Na jó ez a nyitó rendezvény bazira unalmas, asszem én lelépek, nem jössz?-kérdezte unott hangon.

Brittany:De, mehetünk, azt hittem nagy durranás lesz, és nagy buli, hogy elkezdtük az egyetemet, hát ez nagy pofára esés volt!-válaszolt kicsit lehangoltan.

Isabelle:Ne is mondd, mostmár csak a pasik hozhatják helyre a dolgokat, ha azok is ilyen pocsék benyomást keltenek, abba fogom hagyni.-viccelődött a maga érdekes humorán.

Brittany:Már az első napon? Merész kijelentés.

Isabelle:Haha, na akkor lépjünk le.

Isabelle:Hékás, én úgy gondoltam, hogy sétálunk hazáig.

Brittany:Dehogy sétálok, ezért jöttem biciklivel.

Isabelle:Hát akkor hagyj cserben kössz.

Brittany:Kibirod.

Isabelle:Ne legyél ilyen kárörvendő!

Brittany:Bagoly mondja verébnek.

Brittany:*Végre itthon, semmit sem csináltam és mindjárt össze esek a fáradtságtól.*

Murph:Azta de jók ezek a fiss húsok.

Brain:Jaja, asszem őt beszerzem magamnak.

Brittany:*Ez a két madár, azt hiszik, hogy nem hallom?!*

Isabelle:*Komolyan nem hiszem el, hogy így itt hagyott..Várjunk csak kivel van ott?*

Isabelle:*Nem hiszem el, Skip-el beszélget?! Gyorsan közbe kell avatkoznom.*

Skip:Én már itt vagyok fél éve, és nagyon kemény, remélem jól átgondoltátok.

Brittany:Hidd el, én tudom mire válalkoztam, de a barátnőm Isabelle, hát nem nagyon hiszem, hogy bírni fogja, ő nem az a tanulós fajta, inkább bulizni szeret.

Skip:Majd egyszer mutass be, szívesen megismerném.

Isabelle:Halika skacok.

Brittany:Emlegetett szamár.

Isabelle:Szia, Isabell Hilton vagyok. Brittany legjobb barátnője, már vagy 10 éve.

Skip:Helló, én Skip vagyok.. Skip Taylor. Örülök a találkozásnak.

Isabelle:Én még jobban.

Brittany:*Mint mindig, pont akkor jön ide, amikor nem kéne, és még nem is ismerte meg, már most stíröli..*

Brittany:Nekem mennem kell, majd beszélünk máskor Skip. Szia.

Skip:De..rendben, szia.

Isabelle:Én itt maradok, velem beszélhetsz.

Skip:Okés.

Isabelle:Ajj, olyan furi, sose gondoltam, hogy egyetemre fogok járni, majd segíthetsz a tanulásban, ha gondolod.

Skip:Nincs sok szabadidőm, de majd szakítok rád, rendben?

Isabella:Igazán kedves tőled, amúgy én művészet szakra járok, szóval csak délután leszek itthon.

Skip:Az jó, mert én is délután érek csak rá, ha ráérek.

Brittany:*Inkább elmegyek a könyvesboltba, legalább valami tananyagot keresek addig is... De miért jár mindig azon az agyam, hogy mit csinálhat most Isabelle és Skip?! Remélem nem tesz keresztbe nekem, és nem fog rámászni..*

Brittany:Öhm, elnézést.

Paul:Én, kérek elnézést, tessék előre fáradni.

Brittany:Köszönöm.

Brittany:Na mindent megvettem azthiszem.

Richard:Öhm..bocsi.

Brittany:Tessék, segíthetek valamiben?

Richard:Igazából, még csak most kezdtem az egyetemet, és nem ismerek itt senkit, és..Ó, milyen kellemetlen, még be sem mutatkoztam Richard vagyok.

Brittany:Nyugi, nem eszlek meg. Én Brittany vagyok.

Richard:Te mindig ilyen aranyos és vidám vagy?

Brittany:Legtöbbször igen, miért?

Richard:Nagyon jól áll neked.

Brittany:Öhm, köszi.

Richard:Egyszer összefuthatnánk, mármint ...

Brittany:Benne vagyok.

Richard:Tényleg?

Brittany:Persze, tessék itt a számom, majd hívj fel.

Richard:Teljesen el vagyok ragyogtatva, nagyon bájos vagy.

Brittany:Jajj, ne csináld már, mert elpirulok, de nekem mennem kell, mert sötétedik, és nem fogok hazatalálni.

Brittany:Majd akkor hívj fel valamikor, szia.

Richard:Rendben, szia.

Isabelle:Nem bírok a véremmel.

Skip:Tessék?

Isabelle:Megmutatom mire értettem.

Brittany:*Miért? Miért tette ezt Isabelle?*