Nikky:És akkor a szomszéd nő bevágott elém a sorba, nem tudom mit képzelt magáról..

Miranda:Ilyenek az emberek...

Nikky:Ááá, úristen, nagyon fáj a hasam.

Miranda:Úristen!Hívjam a mentőket?

Nikky:Igen

Miranda:Akkor hívom is.

Pár órával később

Miranda:*Hát most nem tudom mi a teendő..Mikor szóljak hozzá?*

Miranda:Jobban vagy anya?

Nikky:Nem kicsim, még mindig nem hiszem el, hogy elvetéltem..Pedig már úgy vártam, hogy megszülessen a második gyerekem.

Miranda:Elhiszem anya biztosan borzasztó érzés, de ez a gyerek problémás lett volna, mert idegenektől van..És ha bajd hozott volna ránk.

Nikky:Tudom, de sokat jelentett nekem.

Miranda:Ígérem neked, hogy örökké itt leszek veled, már megváltoztam.

Nikky:Igen, sokat változtál, és köszönöm, hogy mellettem van.

Miranda:Főzzek egy csésze kávét, hogy egy kicsit lenyugtasson?

Nikky:Az most jól esne, köszi.

Nikky:Ez jól esik, egy kicsit még mindig lelkiismeretfurdalásom van, de sajnos a sors így akarta, legalább te itt vagy nekem.

Miranda:Pontosan ahogy mondod. :) Minden rendben lesz.

2 héttel később

Miranda:Anya talált egy jól menő cégnél aszisztensi állást, amivel minden adósságunkat ki tudtuk fizetni, azóta túl tette magát a kisbaba elvesztésén.Mindig mindenben segít, Ő a világ legjobb anyukája.<3

Miranda:Én viszont az iskolában leérettségiztem sikeresen.Mostmár elkezdhetem a fényképész iskolámat ami mostanában nagyon a kedvemben járt.Mindig próbálok segíteni anyának, és vele töltöm a legtöbb időm. :)

The End

Köszönöm, hogy figyelemmel követted a 2. történetem, remélem tetszett. :)